Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval.  (Zsolt.95,2)

Immár hagyományosnak mondható, hogy Gyülekezetünk június közepén szabadtéri Istentiszteletet tart a Szombathelyi Skanzenben. Az is része a hagyománynak, hogy itt zárjuk a hittanos tanévet is. Idén június 16-án került sor erre az eseményre.

Örömmel tapasztaltuk aznap reggel, hogy véget ért az elmúlt napok rekkenő hősége és kellemes időben, gyülekezhettünk a megszokott domboldalon. Jelentős, az elmúlt éveket meghaladó létszámú ember jött össze a helyszínen. Megszokott gyülekezeti tagjainkon kívül számos új arccal is találkozhattunk és a szomszédos Ausztriából is érkeztek vendégeink az eseményre.

Most is érezhettük a Skanzen különleges hangulatát, ahol múltunk népi épületei, nagyszüleink, dédszüleink jellegzetes műemlék lakóházai, köztük templom, harangláb is adta a sajátos díszletet. Igy könnyebben szabadíthattuk fel a panelekhez és a város zárt világához szokott lelkünket, az Úr igéjének befogadásához.

A hangulatot Ifjúsági zenekarunk bevezető énekei és zenéje alapozta meg Jól ismert, de itt mégis másképp, szabadabban szóló dalok mindenki számára örömöt adtak.

A közösen elmondott „Bűnvalló imádság” után szívünkhöz szólt az ige. A közben cseperegni kezdő eső, az ima végeztével elállt, az Úr újabb csodáját tapasztalhattuk meg.

Az igehirdetés a magyar nyelv mellett röviden németül is elhangzott, hogy osztrák vendégeink is értsék.

A záró imánk után a legkisebbek verseit hallhattuk, amiben a tanultakról, hitükről szavaltak.

Az áldás elhangzása után nem széledtünk szét, hiszen presbiter tásaink által elkészített gulyás és a testvérek által hozott finomságok, kellemes baráti beszélgetés várt ránk, a fák között felállított asztaloknál és padoknál.  Az ég türelmesen megvárta, míg hazafelé indultunk és csak akkor nyíltak meg óvatosan a felettünk várakozó felhők, mikor már az összepakolás is a vége felé járt.

Csodálatos, lélekemelő és közösséget erősítő nap volt. Köszönet az Úrnak!

Kerekes Ferenc Béla