Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Aki még az idei évben rendezni szeretné esetleg elmaradt egyházfenntartói járulékát, megteheti: - személyesen a Lelkészi Hivatalban istentisztelet előtt vagy után, esetleg hétköznapokon, - sárga csekken, ami elvehető a templomban vagy a Lelkészi Hivatalban, - átutalással a 10990005-00000008-44310008 számlaszámra az egyházközség címére.
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". (2Kor 9,7)
Hat dunántúli lelkész és egy lelkészfeleség elmondja véleményét az őket érdeklő hírekről, eseményekről, kérdésekről.
Céljuk egyrészt a hiánypótlás, hiszen a legtöbb egyház és egyházi ember ritkán fogalmaz meg konkrét, személyes véleményt mindarról, ami körülöttünk, velünk, bennünk történik. Másrészt párbeszédre hívnak mind egyházi, mind nem egyházi olvasókat.
A választ/válaszokat csak egy módon találhatjuk meg, ha olvasnak, véleményeznek minket - mondják, mintegy párbeszédre hívnak.
"Jézus Krisztus, akit mi Keresztyének egyedüli Megváltónknak vallunk, ezt hagyta tanítványaira: Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Évek óta Szombathely városának meghívására november 1-jén, a halottakra való emlékezés kegyeletének jegyében a történelmi egyházak képviselőiként szólunk hitünk igazságában az örökélet reménységéről. A kegyelet e különleges idején üzenünk mindannyiunk Urának és Megváltójának szolgáiként. Üzenünk és megmutatjuk, hogy a különbözőségben tudunk közösen bizonyságot tenni. Nekünk, evangélikusoknak és reformátusoknak ezek a napok azért is különösek, mert legmeghatározóbb történelmi örökségünkre, a Reformációra emlékezünk egy nappal előbb. Megbotránkozással szembesültünk a Jáki úti temetőben november 1-jén tartott ökumenikus istentiszteleten a katolikus szolgálattevő nagy nyilvánosság előtt tett kijelentéseiről. Mondataiban kétségbe vonta egyházaink létjogosultságát. Többen a helyszínen velünk együtt megbotránkoztak, s nem csak a két protestáns felekezet hívei. Egyházaink évszázadok óta állnak nemzetünk szolgálatában. A 2001-es népszámlálás szerint ma már ebben a városban is a magukat egyházhoz tartozóknak vallók között tíz százalékot tesznek ki a protestáns hívek. E több mint hatezer ember nevében kikérjük létjogosultságunk megkérdőjelezését, annál is inkább, mert idén, pár nappal ezelőtt ünnepeltük a szombathelyi protestáns egyház alapításának százötvenedik évfordulóját. A továbbiakban formális ökumenizmusban részt venni nem kívánunk, csak az egymás örökségének kölcsönös tiszteletben tartása mellett a testvéri szeretet jegyében. Egy családban a kis testvér is testvér. Krisztus értünk is meghalt a kereszten."
G. Labossa György, Hasza Mónika, Papp Judit és Jakab Bálint Mihály
A Dunántúli Református Egyházkerület püspök-helyettesével, egyházi nyelvhasználatunkban, a főjegyzővel, Köntös Lászlóval beszélgettünk reformáció táján a társadalmunkról, a reformátusságról, annak jövőjéről tágabb összefüggésben is.
(Az interjú rövidített és szerkesztett változata megjelent gyülekezeti újságunk, a H+É reformációi számában. Itt a teljes beszélgetést közöljük).
Jakab Bálint Mihály: Létezik-e egyház alul és felül nézetből?
Köntös László: Hűha. Létezik. Abszolút módon létezik. Alul nézetből arról van szó, hogy az ember abból a gyülekezetből nézi az egyház egészét, amelyben él, amelyben szolgál. Ez egy abszolút fontos nézet, mert igazából ez az úgymond igazi egyház, hiszen ott gyülekeznek össze az emberek a templomban, ott vesznek részt az istentiszteleten. Másrészt, létezik egy felülnézet, ami abból áll, hogy nemcsak egy gyülekezet van, hanem számtalan gyülekezet van, és a gyülekezetek összessége, ami tulajdonképpen az egész egyházat alkotja, és létezik egy felülnézet, amikor nem egy konkrét gyülekezetet látok, hanem a gyülekezetek összességét, a gyülekezetek közti kapcsolatokat, s ez egy sajátságos, más képet is mutathat.
Harmadik éve, hogy megingott a világgazdaság: elveszett a végtelen fejlődésbe vetett hit, kipukkadt a lufi, hogy munka és termelés nélkül is lehet sok pénzt csinálni. Kalandorkodni egyéneknek, olykor még vállalatoknak is lehet, de ha tömegessé válik a kalandorkodás és netán még államok is beállnak a sorba, nem lehet következmények nélkül megúszni.
Valakinek ki kell fizetni a cechet, már ha rendeltek és fogyasztottak. Hogy ki rendelt? Az istenadta nép. S mert a modern demokrácia a tömegeké, a politikusok kiszolgálták az igényeket: ígértek. Licitre licittel. Lassan mondták, hogy mindenki értse. De a nép nem értette. Legalábbis azt a felét nem, hogy fizetni is neki kell. Mert ugye otthon a bukszában van valamennyi, meg a bankkártyán is valamennyi. Ez egyszerű igazság. És elfogy egyikből, s aztán a másikról, akkor annyi. Meg kell húzni a nadrágszíjat vagy kölcsönkérni. Vagy koplalni, ha csak kevés nap van a fizuig, segélyig, nyugdíjig. Ezt az igazságot meg lehet érteni. De az állam bukszája, az nagy, abból számolatlanul lehet kivenni. Hát ez volt a tévedés. Mert az állam bukszája nagy, de számolatlanul abból sem lehet kivenni. Pedig tévesen ezt hitték sokan, a nép fiai és a nép politikusai. Azok is sokan.
Immár hagyománnyá nemesedve, harmadik alkalommal gyűltek össze az Őrségi Egyházmegye reformátusai, hogy közösen ünnepeljék a Reformációt, egyik legdrágább történelmi örökségünket. Ebben az évben a két korábbi "artikuláris hely", Kustánszeg és Felsőőr után, Szentgyörgyvölgy adott helyet az alkalomnak. Ki tudja, mennyi idő óta először megtelt az Őrség egyetlen kazettás temploma, közel félezren úrvacsoráztak. Nem csupán turisztikai látványosság, hanem az istendicsőítés helye volt a csillagtornyos istenháza.
1861. szeptember 13-án, egy ügyvéd lakásán jöttek össze Szombathely evangélikus és református képviselői, hogy megalakítsák a város első protestáns gyülekezetét. A korabeli feljegyzés szerint az akkori hétezer lakosból hetvenen voltak evangélikusok és húszan reformátusok. Miért ennyien? Szombathely a győri püspökség birtoka volt, ezért bár a püspök nem, de a mindenkori intézője személyesen jelen volt, és megakadályozta a protestánsok városba költözését a reformáció idejében, és az azt követő háromszáz esztendőben. A városi tanács határozatba foglalta, hogy tilos a város területén protestánsnak és zsidónak házat venni, vállalkozásba fogni vagy üzletet nyitni. Ennek ellenére mesteremberek jöttek, később tisztviselők Vas vármegye területéről, Ausztriából, sőt Németországból is. Az 1848. évi XX. tc. tette lehetővé jogilag a protestánsok városba telepedését. Érdekes előzmény, hogy a Mária Terézia által 1777-ben felállított tíz magyarországi püspökség egyikének székhelye Szombathely lesz. Az első püspök, Szily János II. József Türelmi Rendeletének kiadását követően felment Bécsbe tiltakozni és követelte a rendelet visszavonását, illetve nehezményezte, hogy eltörölték a protestánsok testi fenyítését és kezdeményezte annak visszaállítását. Munkálkodásának hevességére jellemző, hogy a Habsburg császári udvar kitiltatta a püspököt Bécs területéről. Ilyen légkörben szökken csírába a protestáns lét Szombathelyen. 1848-at követően a nemzeti ellenállás érzését is felvállalva érlelődik a közös, protestáns gyülekezet alakulásának gondolata. 1861-ben szervezetten létrejön a gyülekezet, jogi kereteit később fogalmazzák meg, a lélekszám arányában állapítják meg a presbiterek felekezeti arányszámát, lelkészt választani pedig a mindenkori többségnek van joga a megállapodás szerint. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy mindig evangélikus lelkésze volt a gyülekezetnek, a reformátusok lelki igényeit, illetve az úrvacsoraosztást az Egyházasrádócról időnként bejáró lelkész látta el. 1896-ban épült fel a város első protestáns temploma, a torony tetején kereszt és csillag kap helyet. Ez ma is látható, miként a két festett ablak is, ahol Luther és Kálvin néz egymással szembe. A kiegyezést követően az önálló magyar hadsereg megszervezésével protestáns tábori lelkészek kerülnek a városba, többnyire reformátusok, akik az itteni református hívek lelkigondozásával és a szükséges szolgálatok ellátásával is törődnek. 1915-18 között történik egy próbálkozás a különválásra. Ezt elodázza a világháború, majd a trianoni tragédia, amelynek következtében felduzzad a határon túlról, döntően Erdélyből érkező reformátusok száma. Ez a nemzeti tragédia jóra fordul a szombathelyi reformátusok életében, tíz évvel később, 1928. január 1-vel kimondják a református gyülekezet önállóságát. A hívek még tíz évig, a református templom megépítéséig a mai evangélikus templomba járnak, de a gyülekezeti élet már egy más mederben zajlik, ugyanis püspöki megbízással állandó lelkésze van a gyülekezetnek Bódás János lelkipásztor-költő személyében, aki 1934-től első megválasztott lelkipásztora lesz a gyülekezetnek.
Reformáció ünnepén először lépett fel új összetételben, kibővülve a gyülekezet énekkara.
A kórustagoknak élményt jelent a próbák hangulata, miként élmény volt az első orgonakíséretes fellépés is. Szeretnénk, ha a kórus szolgálata hozzátenne a gyülekezeti énekkultúra emelkedéséhez és színesítené istentiszteleti alkalmainkat. Távolabbra tekintve pedig szeretnénk kilépni az egyházi keretek közül. Várunk minden énekelni szerető, közösségre vágyó érdeklődőt.
Harmadik éve, hogy megingott a világgazdaság: elveszett a végtelen fejlődésbe vetett hit, kipukkadt a lufi, hogy munka és termelés nélkül is lehet sok pénzt csinálni. Kalandorkodni egyéneknek, olykor még vállalatoknak is lehet, de ha tömegessé válik a kalandorkodás és netán még államok is beállnak a sorba, nem lehet következmények nélkül megúszni.
