Címlap

Amikor Kölcsey papírra vetette gyönyörű himnuszunk sorait, nem gondolta, hogyan is gondolhatta, hogy milyen pályát fog befutni költeménye évtizedekkel a megszületése után.


Hiszen borús hangulatban íródott. Közeledett, de még nem volt érezhető a reformkor mindmáig ható csodájával, történéseivel. És 1823 amúgy is sorsfordító esztendő, hiszen megszületik az év első napján Petőfi Sándor, 1848 „viharmadara”, aki, tudjuk, a legtöbbet, életét adta a magyar szabadságért.

Petőfi csak pár hetes, amikor Kölcsey, a már ismert költő, megírja nemzeti hitvallásunkat az erősödő nemesi ellenállás idején. Hideg, borongós téli estén, a csekei magányban, ahol egyedül van hitével, gondolataival, elhivatottságával, a hazájáért való aggodalmával.

Bővebben...

 

2017. január 12-én a Savaria Filmszínházban, a Tiszta szívvel című film megtekintése után Jakab Bálint lelkipásztor beszélgetett Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével.

első rész

Letöltés

második rész

Letöltés

 

 

Az alkalmak 18 órától kezdődnek.

Dátum
Házigazda
Igehirdető
Január 8. vasárnap
Evangélikus közösség
református
Január 9. hétfő
Evangélikus közösség
baptista
Január 10. kedd
Evangélikus közösség
református
Január 11. szerda
Baptista közösség
evangélikus
Január 12. csütörtök
Baptista közösség
református
Január 13. péntek
Baptista közösség
evangélikus
Január 14. szombat
Református közösség
baptista
Január 15. vasárnap
Református közösség
evangélikus
 

Bevallom, ha az előttünk álló év nagy várakozására, egy fontos évfordulóra gondolok, akkor véletlenül sem jut eszembe a kiegyezés. Kicsit váratlanul ért, amikor az állami évzáró-évköszöntő beszéd erről szólt. Előttem egy lebeg: idén ünnepeljük a reformáció félezer éves évfordulóját. Óriási idő - óriási fordulat egykor a világ történelmében, az emberi gondolkodásban, a hitünkben – egy globális esemény, aminek most valóban kerek évfordulójára emlékezhetünk. Ehhez képest egy 150 éves kiegyezés-évforduló – valljuk be – iszonyúan provinciális.

Sokan sokszor követeltek már egy új, egy második reformációt. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egyvalamiben rendkívül különbözött a 16. század eleje a maitól. Ahogy Owen Chadwick a reformációról szóló kiváló monográfiájában megjegyzi, a reformáció nem azért történhetett meg, mert vallástalanok voltak az emberek. Ellenkezőleg: a reformáció egy nagyon is vallásos korszak nagyon is vallásos társadalmaiban köszöntött be. Az embereket érdekelte az Istenhez való viszonyuk. Ma ezt a felfokozott érdeklődést nemhogy ritkán tapasztalhatjuk meg, sőt sokkal inkább a közömbösség és nihil jellemző, és nem csak az ateistákra, hanem a vallásukat gyakorlók egy jó részére is. Ez igaz a hit kérdéseire, de igaz általában véve a metafizikai jellegű kérdésekre. Egyáltalán létünk alapkérdéseinek vizsgálatára. Miért élünk, miért vagyunk itt és így, miért olyan az életünk, amilyen? A tudatosság éppen az élet alapkérdéseiben nem jellemző a 21. század eleji emberre. Mit gondolsz a világról? Mit gondolsz a teremtésről, vagy akár a nagy bummról? Mit gondolsz a világ különleges és titokzatos jelenségeiről? Milyen kapcsolatod van Istennel? Mit gondolsz róla? Ha hiszel Benne, hogyan képzeled el az ideális viszonyulásodat hozzá? Mi a véleményed a Szentírásról? Családi hagyományaid, vagy milyen más igény hajt a templomba? Miért veszel úrvacsorát? Mit gondolsz minderről? Mit gondolsz egyáltalán…?

A felekezeti különbözőségek kérdései azért nem kerülnek nagy társadalmi méretekben terítékre, mert a többség nincs is tisztában azzal, mi mit jelent, miért van? Emiatt se katolikus, se lutheránus, se református nem vész össze egy kedélyes borozgatás közben az úrvacsoratant illetően, mert a tudatosulás szintjén a többség legfeljebb addig jut el, hogy az egyiknél ostya van, a másiknál kenyér és bor is.Pedig néha nem ártana némi tudatossággal, ismerettel felvértezve szemlélni a világot, és ennek fényében értékelni Istenhez való viszonyunkat. Persze hány embert érint meg, ha azt mondjuk, az üdvösséged múlik rajta? Mi az az üdvösség – kérdezné meg egy-egy őszinte ember. A másikak úgy tennének, mintha értenék.

A reformáció jelentősége nem korlátozható olyan kulturális jelenségekre, mint a könyvnyomtatás fejlődése, tudományos fellendülés, vagy élénk nemzetközi kapcsolatok. A reformáció igenis társadalmilag, politikailag és személy szerint is rákényszerítette az embereket, hogy átgondolják létük és Istenhez való viszonyuk nagy kérdéseit. Ez nem csupán a protestánsokra vonatkozott, hiszen tudjuk, hogy a reformáció kényszerítette ki a katolikus egyházból szintén a dogmatikai tisztázást, amely nem csak a véres ellenreformációt, de a pápai egyház megújhodását is magával hozta. Mert pro és contra igény volt a rendszerezésre. Hivdil – szétválasztotta, ez a héber szó áll a teremtéstörténetben. Isten nemcsak teremtett, de tisztává, átláthatóvá tett mindent. Rendezett és rendszerezett a nagy és csodálatos alkotásban. Nekünk is ehhez hasonlóan illenék ismereteket szerezni, tájékozódni tudni, és aztán választani, rendszerezni, rendezni.

2017 így nem csupán egy nagy évforduló megemlékezéseinek éve lesz. Egyben megmutathatja, sikerül-e hasonló tartalmakkal megtölteni a közgondolkodást, mint egykor, ötszáz-négyszáz éve. Megelégszünk-e annyival, hogy megszervezzük az ünnepségeket, elköltjük a rá szánt pénzeket, előadásokat tartunk, kiállításokat rendezünk? Vagy túllépünk a kultúrprotestantizmuson, túl a protokoll-alkalmakon, túl a nagy nehezen letudott kötelezettségeken és végiggondoljuk a nagy kérdéseinket. Mit jelent számomra Isten jelenléte, hogyan akarom kifejezni hozzá való tartozásomat, értem-e a vele való szövetséget és feladatomat e kötelékben, komolyan veszem-e a parancsolatokat és komolyan veszem-e, ha megérzem kegyelmét?

2017! Legyen a reformáció-challenge ideje! Mindenki számára egy nagy kihívás.

Jakab-Köves Gyopárka
in Reposzt

 

 

Ady Endre • Karácsony

Karácsonyt ünnepelni mindenkinek lehet. Még akkor is, ha beteg, ha bánat gyötri, vagy munkával kénytelen tölteni ezt a három napot. Ady Endre, a „kacagányos hős”, a hotelszobák elárvult lakója, az „Ides” kedvence sem tesz másként ebben a szép versében. Ünnepel gyermeki rácsodálkozással .

A versből hiányoznak a megszokott jelzők, trópusok, szimbólumok. De hiányoznak a nehéz szavak, a vastag átkok és az átesztétizált halálkultusz örökös magasztalása is. Ebben a versben olyan Ady szólal meg, aki a szépség és a szeretet után vágyakozik megpihenni az „Ides” és Lőrinc úr ölelő karjai között.

A költemény háromosztatú. A három szakasz szorosan egymásba fonódik, mint a pilinckélő hóesés, úgy simulnak egymáshoz a tiszta névszók és a létigék sora. A költő hazagondol, ott van Mindszenten, ahol Karácsonykor ünneplőbe öltöztetett szívvel megy minden ember a templomba a Messiás születésének hálát adni. Ady ebben a gyermekien egyszerű, ugyanakkor nagyon is tudatos, finoman szerkesztett versével mondja el nekünk a Karácsony egyik üzenetét, a szeretet kiteljesedését.

Ha maradt egy kis időnk a karácsonyi készülődés és bevásárlás mellett, olvassuk el Adynak ezt a szép versét. Finom bája szíven üti az embert, a versből áradó gyermeki egyszerűség pedig olyan, mint egy kabát, amelyet magunkra teríthetünk, ha fázunk a mindennapos taposómalom nehézségei között.

Ha nincs időnk kinyitni Ady verseskötetét, hallgassuk meg az interneten Szabó Gyula előadásában a verset. Maradandó élményben lesz részünk.

dr.Sipőczné Miglierini Guiditta

 

 

 

 

 
További cikkek...
Ajánló

Ma 2017. január 20., péntek, Fábián és Sebestyén napja van. Holnap Ágnes napja lesz.
Ki olvas minket
Jelenleg 2 vendég olvas minket