Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

Minden év március első péntekjén tartjuk az ökumenikus világnapot. Március 1-jén a szombathelyi református egyház közösségi termében megtartott alkalomra szép számmal érkeztek mind evangélikus, mind katolikus és református felekezetből testvérek, hogy közösen imádkozzanak a palesztin keresztény asszonyokért. Az idei liturgiát a palesztin asszonyok állították össze számunkra, amelynek mottójául szolgáló – már évekkel ezelőtt kiválasztott – bibliai igevers is különös jelentőséggel bír:

 „Viseljétek el egymást szeretettel”(Ef 4,2b)

Az elmúlt évben kirobbanó háború még aktuálisabbá tette Pál apostol szavait mindnyájunk számára. A liturgia keretében Szombathely református nőszövetségi elnök asszonya, Radvánszky Réka köszöntötte a jelenlévőket. Az igét Csiszárné Tenyei Ildikó teológus hirdette, felidézve és kiemelve a hit embereinek fő erényeit és ezeknek fontosságát: az alázatosságot, a türelmet, a szelídséget és a szeretet. A világnapi mozgalom közössége vallja, hogy az ima az Istenre és az egyházra való odafigyelésben gyökerezik. A református nőszövetség tagjai és az evangélikus általános iskola tanárai olvasták fel azoknak a palesztin keresztény asszonyoknak a történeteit, akik hol hősiesen, hol küzdelmesen, de mindig, minden körülmények között hitben, hit által felvértezve tettek tanúbizonyságot Jézus parancsáról, hogy szeretetben viseljük el egymást.

Az egyik ilyen történet Sirin Abu Akla újságírónőnek állít emléket, aki 20 éven át közvetített híreket az Al Jazeera TV munkatársaként a háborús övezetből, és akit tudósítás közben lőttek le 2022-ben. Egész életén át küzdött a palesztin nők helyzetének javításáért, és hívő keresztényként igyekezett a békét szolgálni azzal, hogy a politikai híradások helyett, minden konfliktushelyzetben megmutatta az ott élő emberek valóságát. Ő nem az emberi igazságot kereste, hanem a békés egymás mellett élés lehetőségét.

Az idei évben a református nőszövetség szervezésében kerül megrendezésre az ökumenikus világimanap szombathelyi eseménye, amelyre meghívást kaptak az evangélikus gyülekezet nőtagjai is.
Ezúton is szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt és imádságos közösségre vágyót felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az imanap központi témája a palesztin nők helyzete, amelyet a program összeállítása óta eltelt időben történt események tesznek különösen is aktuálissá.

Talán kíváncsiság, talán szokás, hogy ünnepek után megkérdezzük: mit kaptál karácsonyra? S valahogy azt a kérdést elharapjuk, hogy mit adtál karácsonyra? Szemérmesség van mögötte vagy csak „nem akarunk turkálni más zsebébe”. Kinek mi köze hozzá, fortyanna fel az egóját védő személy. De adni a másiknak nem csak ajándékot vagy a divattá váló kikapcsolódási élményt, a karácsony meghittségéből menekülő szolgáltatás igénybevételét lehet, hanem azt a személyes jelenlétet, időt, ami épp az év végi hosszú délutánok és az ünnepi esték kínálnak.

Mert adni jó. Isten mutatta meg ezt, aki Fiát testbe öltöztette és az élet legnagyszerűbb pillanatával, a születéssel közénk küldte. És „nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn 3,17). Az Atya a Fiúban önmagát adta nekünk. Van-e szebb ajándék, mint amikor magát adja valaki? Lényének lényegét, a benne levő szeretetet, amit megfoghatóvá tud formálni. Érezhetővé, egy vagy több ember számára gyönyörűséggé.

Karácsonykor előtörnek az emlékek, ilyenkor nem az ajándékok vidítanak fel, hanem az egyedüllétet, a magány tudatállapotát feloldó résztvevő szeretet. A meghallgatás türelme.

Állok az egyik élelmiszerbolt felvágottas, polca előtt, mellettem egy ősz hajú alacsony asszony hajolgat. Nézem az árut és árakat, egyik másikát leveszem, hogy megnézzem összetevőit. Váratlanul megszólal mellettem az ősz hajú asszony: „ugye, milyen drága minden?” Igen, mondom, de már folytatja is: „látja, én ezt szoktam venni, a férjem ez szereti, krumplival. Megfőzöm a krumplit, a levéből levest csinálok, másodiknak…” Jobban odanézek, kopott, de tiszta dzseki rajta, cipője ápolt. A legolcsóbb virslit dicséri, micsoda mennyei eledel az tört krumplival. Közben megtudom, hogy fogyatékos gyermeke az ország másik felében van intézetben, ő egészségügyben dolgozott, s most kicsi a nyugdíja, férje beteges. Nem panaszkodik, csillog a szeme és beszél, beszél. Nem akar nagy dolgot. Kiszakadtak belőle az élet hétköznapjai. Elmondhatta valakinek. Egy pillanatra megérintett az emberség mélysége és szépsége. Nem volt karácsony csak egy bevásárlós hétköznap különös találkozása a hallgatás gyönyörűségével.

Nem lehetne egymás mellé ülést, meghallgatást, emberi hangot ajándékozni egymásnak karácsonyra?

Hátha hallani lehet majd az angyalok énekét is akkor: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2,14).

Jakab Bálint lelkipásztor

Tizenegy év és három helyen eltöltött lelkészi szolgálat után érkeztem Szombathelyre a gyülekezet meghívására. Hivatalosan 2003. szeptember 1-én álltam szolgálatba, de másfél héttel korábban költöztünk. Nagy szeretet és belül felújított parókia fogadott. Bár szolgáltam két városban is korábban, mégis sok minden újként hatott. Mindenekelőtt a templom. Szokatlan volt az addig ismert fehér falú épületekhez képest a festett belső, amit sokat néztem és hamar megszerettem. A szószék teréül mintegy keretként szolgáló búzakalász-szőlő dominálta ornamentika arról üzent, ami a hit legbensőbb titka. Sokat pásztáztam a falakat, karzatot, mennyezetet és a szőnyeg rejtette mozaikberakásokat, míg megért bennem, hogy mennyire egyedien szép ez a templombelső. És milyen egységes a bejárattól a szószék díszítéséig. Igényességet hordoz. Ez egybevágott azzal, amit vallok: az igényesség az egyik legméltóbb képviselete Istennek. S ha néha zsörtölődök az egyház dolgain, az éppen az a gondolkodásmód elleni szót emelés, hogy a „egyházban úgy is jó”. Nem jó akárhogyan! Istennek a legszebbet, a legjobbat kell odaadni. Az én gondolkodásomban az egyház nem a múlt, hanem az Isten dicsőségének mindenkori helye. Ezért éreztem fontosnak a torony építésekor, hogy ne az eredeti tervek változatlanságát valósítsuk meg közel nyolc évtizeddel később, hanem a mai városképet figyelembe véve építsük meg a legszebbet, a méltót és a már meglévőkhöz illőt.

Zsúfolásig megtelt az egyházasrádóci Für Lajos Művelődési ház kultúrterme 2023. október 7-én a 10 órás kezdésre. A női csendesnapra mintegy 130 résztvevő érkezett vonattal, gépkocsikkal az egyházmegye nőszövetségeiből.

Ízlésesen megterített asztalokon szemet gyönyörködtető dekoráció: színes őszi levelek, termések fogadták a helyet foglaló testvéreket, személyes ajándékként pedig egy kézműves mézeskalács szívecske bibliai igével, valamint egy fénykép (könyvjelző is) a református templomról, melyet Sesták Klára készített, aki bizonyságtételében azt kérte a mi Urunktól, hogy „Mutasd meg helyünket az életben!”, „Ne felejtsük: Az ima erő és hatalom!”

Bevezető köszöntőt Pető Gábor Márk, a gyülekezet lelkésze, majd a község Polgármestere mondott. Ezután Sisakné Páll Klára áhítatát – igehirdetését hallhattuk, Tábita történetét (ApCsel. 9, 36 – 42), akit Péter életre kelt. Az igaz hit győzelme ez.

„Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám” éneket énekeltük dr. Juhász Sándor gondnok gitár kíséretével. Dr. Juhász Sándor a nők fontos szerepéről beszélt a családban, társadalomban. A szerepek kitágulnak, összekeverednek. A mindennapokban sok nehézséggel kell megküzdenünk. A nők munkálkodására, életére Isten áldását kéri.

Petőné Püski Ilona – a lelkész édesanyja – a Budaörsi Gyülekezet üdvözletét tolmácsolta. Bizonyságtételében lelki fejlődésünk lépcsőfokairól beszélt az ige tükrében: Mitől lehet elégedett Isten velünk? Az ő tetszésére élni, hiszen meghalt értünk Urunk; ingyen kegyelméért odaszánni magunkat Neki, jó sáfárként szolgálni Őt a családban, a gyülekezetben. Önzésünket, önteltségünket felismerni, megszabadulni ezektől! Személyes élő kapcsolatban lenni Vele.

Dr. Patyi Ágnes szentgotthárdi fogorvos, négy gyermek édesanyja, arról beszélt, hogyan lett presbiter, hogyan vállalta fel Isten ügyének szolgálatát. Áttekintette a nők életét a bibliai időktől napjainkig. Hogyan szolgáltak akkor, és mit tehetnek ma a gyülekezetekért. Ezután énekben együtt magasztaltuk csodálatos Istenünket az új énekeskönyv 474. számú, a régi énekeskönyv 478. számú énekével: „Ó, irgalmas Isten…”, „Ó, hatalmas Isten…”, Ó, örök Úr Isten…” „Ó, áldott Úr Isten…”, „Ó, teremtő Isten…”, „Ó, szentelő Isten…”. Majd gazdag ebédet fogyasztottunk a program befejezéseként: bográcsgulyás, változatos italok, üdítők, finom sütemények, kávé.

Köszönet a szervezőknek, kivitelezőknek példamutató, áldozatos munkálkodásukért!

Isten áldja meg őket!

Csicseri Istvánné

Szeretettel várunk minden volt és leendő hittanost szüleikkel, nagyszüleikkel 2023. szeptember 17-én vasárnapi alkalmunkra!