Adventkor mindig számolgatjuk: egy kis láng, két kis láng, három kis láng, négy kis láng. A négy kis lánggal pedig elértük a fényt. Ám bármily kedves ez a karácsony előtti várakozásunk, mégsincs sok köze ahhoz, ami Jézus Krisztus eljövetelével megtörtént. Mert Jézus megszületésével, a Krisztus Megváltó eljövetelével közénk érkezett A FÉNY. Mindazok a szimbólumok, amivel megpróbáljuk ezt újra és újra felidézni, halványak és gyengék, a lényeget képtelenek kifejezni. Meghitt gyertyalángjaink, reszketve égő teamécseseink erőtlenek és csak a belső csendesség elérését szolgálják. Színes égősoraink vásári harsányságukkal a karácsonyi díszlet darabjai. Reflektoraink pedig megfájdítják szemünket, és elvakítanak.

A fény megérkezett Jézus Krisztus megszületésével. Mégpedig Isten fénye. Pontosan úgy, mint egykor a tökéletes teremtéskor, amikor Isten elsőként is elválasztotta a sötétséget a világosságtól. Ez a világosság nem elegyedhetett többé a sötéttel. Isten határozott akarata és terve a világosság és sötétség szétválasztásával vonalat húzott az igazság és sötét áligazságok, káosz és törvényszegés között. A világosság maga az igazság. Mégpedig az élet igazsága: a földi élet igazsága éppúgy, mint Isten országának, az örök életnek igazsága. A világ világossága és igazság, az út, az élet is egyben. Jézus megszületett, és Ő mindezt elhozta számunkra. Isten felkínálta azt, hogy elfogadjuk, hogy számunkra is ajándékká, sőt, életet meghatározó valósággá váljon.

Mert Jézus Krisztus megszületése valóságos esemény volt. Egy konkrét történeti tény. Nem kell már minden évben újra megszületnie a Megváltónak, nem kell bennünk sem megszületnie. Ő megszületett, eljött közénk, és engedelmesen vállalta értünk a kereszt áldozatát, s legyőzte a halált, feltámadt, és visszament méltó helyére, az Atya mellé. Ez egy konkrét, megtörtént eseménysorként játszódott le a történelemben. Megadatott számunkra a lehetőség, hogy ezt elfogadjuk és valljuk. Itt a lehetőség, hogy döntsünk mellette. A döntést mindenkinek mg kell hoznia magában, de ez döntés a valóban emberként megszületett Megváltó, az üdvözítő Krisztus elfogadásáról szól. Nem mi hozzuk a fényt, nem mi szüljük meg magunkban Krisztust. Ő annál hatalmasabb, és bölcsen várja, hogy felnézzük, és meglássuk fényét, ami az igazság és élet. A világosságot, ami eljött általa.

Jakab-Köves Gyopárka