a pusztai vándorlás idején Isten népe életében, a körülmények szorításában újra és újra előkerül az az egzisztenciális félelem, amelyből nem tudnak kitörni. A körülmények meghatározottságából. De mindig rádobják tehetetlenségüket Istenre és Mózesre.
„Perbe szállnak”.
Pedig amióta elindultak Egyiptomból, abból éltek, amit Istentől kaptak. Nap, mint nap.
Élelmet és italt.
Mannát és vizet.
Jakab Bálint lelkipásztor