szombat délelőtt. Tizenhat-tizenhét évesek állnak egy politikai párt asztala mögött a piac bejáratánál. Előttük szórólapok. Fejük fölött a pártlogó. Láncolom a biciklit, hallom, hogy egy idős női hang artikulátlanul üvöltözni kezd. Nekem csak százharmincötezer van, azt kéne megoldjátok, nem itt állni. Valami válaszfélét kísérel meg az egyik fiú, de a kiabálástól nem hallani. Felnézek, már várom, hogy a néni odavág a bevásárló szatyorral. De eldühöng.
Néhány lépés után csak visszafordul és úgy sziszegi: buzigyerekek!
Nemzedéki példaadás.
Talán az unokáknak is.
Már ha vannak.
Jakab Bálint lelkipásztor