bejönnek földijeim az udvarra. Körüljárjuk. Kíváncsiak és elismerőek. Nem szépen nyírott fűre, a rózsalugasra. A gyümölcsfákra. A szilva éppen a székely gyermek érdeklődését mutatja.
Édesapám, miért piros ez a szilva? Azér’ fiam me’ még ződ!
Szóval bejönnek a földiek, felnéznek a szilvafára és lehajolnak a földre. Válogatnak az ottani szemekből. Ami szép a fán, édes a földön.
Régi mozdulat ez, ősi tudás van mögötte.
Magasba nézni. Mélyre hajolni.
Jakab Bálint lelkipásztor