A Lélek kezdettől fogva a világban van. A káoszba ragadt teremtettség kitörési lehetőségének reménye, hogy a Lélek mint isteni jelenvalóság itt van a világban.
Mi történik az első pünkösdön? A Szentlélek árad, hullámzik és bevon életeket egy addig nem tapasztalt Isten-közösségbe. Ez a közösség az egyház. Akkor még nem tudják ezt, mert a Lélek nem struktúrákban kínálja a megújulást, hanem a személyes érintettségben teremti meg annak vágyát, hogy a közösség nélkülözhetetlenné legyen az ember számára. Az ilyen közösség teremt Lélek szerinti struktúrákat, avagy a lélek épít falakat, de a falak nem építenek lelkeket. Ahol a Lélek mint formáló, mindent betöltő és mindent eldöntő erő megszűnik jelen lenni, mert elfogy egy közösség fizikai valóságában vagy azért, mert a közösség ellenáll az érintettségnek, ott számolni kell a struktúra erőtlenségével. Széthull nemcsak a társadalom, hanem széthullnak annak bázisai. Ezt látjuk ma a nyugati kultúrkörben.
A pünkösdöt nem sikerült még befognia a fogyasztói kultúrának. Úgy látszik, a Szentlelket nehezebb bedarálni.
Pünkösd egy új kezdet lehetősége, a mindenkori újrakezdés reménysége immár nem a struktúra nélküliségben, hanem olykor annak ellenére vagy éppen azt megújítva a Szentlélek láthatatlan és mégis tapasztalható jelenlétében.
Jakab Bálint lelkipásztor
