Szokatlan médianyilvánosságba került a református egyház egy olyan „kegyelmi ügy” kapcsán, amelynek érintettségében lemondott a köztársasági elnök, egy korábbi miniszter kivonult a közéletből, egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke pedig ugyancsak lemondott érintettsége kapcsán. Ez utóbbi lemondás azonban más-más hullámot vetett egyházunkban, magyarul szólva: megosztotta az egyházat. A másként gondolkodás megfér az egyházban. Ezt vallom és valljuk itt Szombathelyen mindaddig, amíg megvan egy magasabb rendű, hitbeli összetartozás tudata. A veszély akkor lesz valós, ha politikai erővonalak vagy más „evilági” meggyőződés mentén szakadni kezd az egyház.

Amikor ez az ügy kipattant, a gyülekezeti online nyilvánosságban meglehetősen karakteres vélemények feszültek egymásnak. Ezért is gondoltunk arra, hogy testvéri közösségbe híva, imádságos mederben nyíltan beszélgessünk erről az ügyről és annak hatásairól.

A beszélgetés medrét az idei év böjti ideje és annak minden péntekén este 6 órától megtartott „böjti csendje” keretezte. Három ilyen alkalom után került sor a beszélgetésre, ahová 22 évestől 80 pluszosig jöttek és szóltak hozzá. És három alkalom lesz, amikor imádkozunk és csendben leszünk a belső kohézió megtalálásában.

Néhány benyomás az alkalomról:

Szívet melengető volt a bizalom légköre, amiben megszólaltak a jelenlévők.

Világosságra jött, amit tudtunk mindig, hogy az egyház nem egy monolit tömb, hanem látások, látásmódok, lereagálások különbözőségeinek színhelye, de ami szép és jó, hogy ez nem elválaszt, hanem tanít a másik megértésére.

Jó volt látni a bátorságot és olykor a vehemenciát, de annak jól kezelését is.

Nekem különösen izgalmas volt, ahogy egy huszonéves egyetemista, egykori konfirmandusom követi a köz- és egyházi életünk eseményeit és mindebben meggyőződéses református értékrenddel foglal állást. Kritikus volt, de szitán átlátó, hitét nem ingatták meg az ügy politikai lecsapódásai.

Világossá vált, hogy sokaknál a hitbeli meggyőződés és az egyházzal, illetve képviselőivel szembeni erkölcsi elvárások elválnak a politikai szimpátiától és a „hitbeli érték” erősebb a politikainál. Az is látszott, hogy van, aki nem tudott szabadulni a média által sulykolt politikai nézetkülönbségektől.

Talán a legfontosabb, hogy mindenkiből, a legkritikusabbakból is az egyházunk iránti szeretet hangja szólalt meg. Ez meglepett. Nem ellen, hanem érte szóltak s vállaltak arccal is véleményt.

Összegezve: számomra ennek az alkalomnak az egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy láthatóvá vált az, hogy egyházunkban mennyi jó gondolat, mekkora hűség és milyen mély egyházszeretet és egyházféltés van a történtek ellenére és azzal együtt.

Alább egy részletet közlünk egyik résztvevő beszámolójából. A teljes írást és más beszámolókat gyülekezeti újságunk, a Hit+Élet legközelebbi számában olvashatják.

Jakab Bálint lelkipásztor

A kegyelmi ügy másik szinten (részlet)

Református közösségeinkben sokakat megrázott, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmi döntésének körülményei és következményei árnyékot vetettek egyházunk egyik vezetőjére, Balog Zoltánra, a református Zsinat lelkészi elnökére, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökére – és rajta keresztül egyházunkra is. A megszokottnál jóval erősebb sajtófigyelem, az újabb és újabb híradások, cikkek, nyilatkozatok, és az ezek nyomán, a közösségi oldalakon megjelenő – időnként indulatos – vélemények jelezték, hogy az ügy mekkora feszültséget keltett a közéletben, a világiak között, de leginkább híveink körében. Lelkipásztorunk kezdeményezésére március 14-én azért gyűltünk össze, hogy ki-ki elmondhassa, hogyan élte meg a „botrányt”, mit gondol egyházi vezetőnk felelősségéről és hogyan látja a hazai reformátusság jövőjét, a válságból kivezető utat.

Mindannyian örültünk a nyílt és őszinte beszélgetés lehetőségének, és annak, hogy a bennünket belülről feszítő gondolatoknak hangot adhattunk. Többen is elmondták, hogy valóságos megrázkódtatásként, szorongással és szomorúsággal telve élték meg az előző heteket. Volt, aki úgy érezte, református identitását rengették meg a történtek, sőt, akadt olyan, akinek az egyházból való kilépés is megfordult a fejében. A történtek érzékelhetően országszerte megosztották a református közösséget, ezt tapasztaljuk itt helyben is. Jó lenne mielőbb helyreállítani az egységet – hangsúlyozták többen -, ám ez nem lehet kívülről ránk erőszakolt, látszólagos egység, azt nekünk kell megteremtenünk.

A konkrét üggyel kapcsolatban is elhangzottak vélemények. Balog Zoltán elismerte, hogy hibát követett el, amikor kegyelmet javasolt a bicskei gyermekotthon – általa ártatlannak gondolt – igazgatóhelyettesének (akit első és másodfokon is elítélt a bíróság, mert segített eltussolni az intézmény igazgatójának pedofil cselekedeteit), ám többen úgy vélték: a hibát azzal követte el, hogy nem a család és szülők nélkül felnőni kénytelen, végtelenül kiszolgáltatott gyerekek, hanem a bűnös mellé állt. A történtek miatt mindenképpen felelősség terheli – ítélettől függetlenül is -, hiszen egy olyan intézménynek volt az egyik vezetője, ahol a rá bízott gyerekek nem voltak biztonságban. A többség úgy vélte: Balog Zoltán abban is hibát vétett, hogy azonnali lemondás helyett az egyházi tisztségviselők bizalmára hivatkozva helyén maradt, így magát a református egyházat is támadások céltáblájává tette. Azzal pedig, hogy később is csak a zsinati elnöki pozíciójától vált meg, de a püspökséget megtartotta, azt az érzetet kelti, hogy – Isten szolgájához méltatlan módon – képtelen megválni a hatalomtól.

Tanai Ibolya