Minden év március első péntekjén tartjuk az ökumenikus világnapot. Március 1-jén a szombathelyi református egyház közösségi termében megtartott alkalomra szép számmal érkeztek mind evangélikus, mind katolikus és református felekezetből testvérek, hogy közösen imádkozzanak a palesztin keresztény asszonyokért. Az idei liturgiát a palesztin asszonyok állították össze számunkra, amelynek mottójául szolgáló – már évekkel ezelőtt kiválasztott – bibliai igevers is különös jelentőséggel bír:
„Viseljétek el egymást szeretettel”(Ef 4,2b)
Az elmúlt évben kirobbanó háború még aktuálisabbá tette Pál apostol szavait mindnyájunk számára. A liturgia keretében Szombathely református nőszövetségi elnök asszonya, Radvánszky Réka köszöntötte a jelenlévőket. Az igét Csiszárné Tenyei Ildikó teológus hirdette, felidézve és kiemelve a hit embereinek fő erényeit és ezeknek fontosságát: az alázatosságot, a türelmet, a szelídséget és a szeretet. A világnapi mozgalom közössége vallja, hogy az ima az Istenre és az egyházra való odafigyelésben gyökerezik. A református nőszövetség tagjai és az evangélikus általános iskola tanárai olvasták fel azoknak a palesztin keresztény asszonyoknak a történeteit, akik hol hősiesen, hol küzdelmesen, de mindig, minden körülmények között hitben, hit által felvértezve tettek tanúbizonyságot Jézus parancsáról, hogy szeretetben viseljük el egymást.
Az egyik ilyen történet Sirin Abu Akla újságírónőnek állít emléket, aki 20 éven át közvetített híreket az Al Jazeera TV munkatársaként a háborús övezetből, és akit tudósítás közben lőttek le 2022-ben. Egész életén át küzdött a palesztin nők helyzetének javításáért, és hívő keresztényként igyekezett a békét szolgálni azzal, hogy a politikai híradások helyett, minden konfliktushelyzetben megmutatta az ott élő emberek valóságát. Ő nem az emberi igazságot kereste, hanem a békés egymás mellett élés lehetőségét.
A közös ima jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Út a lelki ráhangolódás felé, megérint és befogadásra ösztönöz. Nehezen megfogalmazható az az érzés, amikor részben ismert és ismeretlen emberek között a közös imádság alkalmával elönti az embert a biztonságban levés és a “jó helyen vagyok” tudata. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20)
Hallgattuk az ige kibontását, a történeteket, és részeseivé váltunk annak a magával ragadó erőnek, amelyet úgy hívnak, hogy cselekvő szeretet. Csodálatos képesség az empátia. Az, hogy magunkra tudjuk venni, átérezni más emberek fájdalmát, küzdelmeit, örömét, vágyait. Jó tudni, hogy képesek vagyunk az ima erejével felülemelkedni a mindennapok kicsinyes érdekein, a politikai csatározásokon, és hogy a bosszú, a revansvétel ördögi csapdájából is van kiút!
„Viseljétek el egymást szeretettel!”
Hiszen szelídséggel és szeretettel mindenen erőt veszünk. Hitünkben megállunk, mert tudjuk, hogy Istenéi vagyunk.
A liturgia végén a minden érkezőnek üdvözlésként adott olajfa levelet, amelyet mindkét oldalán egy-egy arannyal felírt erény tett igazán szimbolikussá, átadtuk egymásnak. Sokan mosolyogtunk azon, hogy többnyire a csere által olyan levél került hozzánk, amelyik erénynek valóban híján vagyunk és szükségét érezzük az életünkben.
Zárásként református testvérünktől Gombos Katalintól hallgathatunk meg egy rövid országbemutatót, ahol a Közel- Kelet bonyolult geopolitikai helyzetét röviden, szemléletesen és érdekesen mutatta be. Az imanapon résztvevők megismerkedhettek az ország éghajlatával, természeti adottságaival és kultúrájával. Katalin előadását személyes élményeinek, tapasztalatainak beszámolója tette különösen lebilincselővé számunkra, amit a nőszövetség tagjai által készített palesztin finomságok kóstolásával és jó hangulatú beszélgetésekkel koronáztunk meg.
Elkészült a “béke tortája” valódi palesztin recept alapján, mellette padlizsánkrémet és hummuszt kenegethettünk, miközben pisztáciát, fügét és datolyát nassoltunk. A dekoráció elkészítésében segítségünkre volt Halima Aziz alkotása, amelynek címe “Imádkozó palesztin nők”, ami kimondottan az imanap tiszteletére készült. Három palesztin nőt ábrázol, akik a természet ölén, békességben együtt imádkoznak. A képen szinte minden ecsetvonás szimbolikus. Az életfa jelképezi az egyes élet mellett a nép és a nemzet sorsát. A gyökereket és az Isten felé, magasba törő lombkoronát, amely jól gondozva meghozza bőséges termését. Az arany gyökerek szimbolizálják a palesztinok számára rendkívül fontos identitástudatot és azt a hitet, hogy népük örök és mindig létezni fog.
A választott bibliai idézetnek az értése nem egyszerű és cseppet sem könnyű magunkévá tenni, a legnehezebb pedig realizálni a mindennapjainkban. A szeretet nem pusztán egy érzés, hiszen sokan vagyunk, sokfélék. Nem mindenkinek a személyisége alkalmas arra, hogy beépítsük, integráljuk saját életünkbe és nem lesz feltétlenül barátunk, jó ismerősünk. Sőt! Még az is lehet, hogy megfogalmazzuk magunknak: „nem szimpatikus számomra”.
Ám az Istenben való szeretet egy tudatos döntés kell legyen. Meglátni a másik emberben azt az egyszeri és megismételhetetlen csodát, hogy ő is Isten gyermeke, és tudni ezt tiszteletben tartani. Felemelkedve önmagunkon megtanítani magunkat arra, hogy tudatosan szeressünk és szeretetben elviseljük egymást.
Számomra ez volt az idei világimanap valódi üzenete, amiért nagyon hálás vagyok a palesztin keresztény asszonyok választásának.
Molnár Judit