Szombathelyi Református Gyülekezet

+36 94/313-917

.

Kérjük, hogy SZJA 1+1 %-át ajánlja fel az adóbevallás rendjén a:
Magyarországi Református Egyház

0066


Szombathelyi Református Templomért Alapítvány

19247919-1-18


részére

Ajánló

Egy hét a Nagyhét. De mennyi minden van benne. Jézusnak a dicsőségtől a megdicsőülésig tartó útja. Ezt töri meg látszólag a kereszt történése, a Nagypéntek. Pedig nem. Nagypéntek nélkül nincs húsvét. Halál nélkül nincs feltámadás, betegség és betegségtudat nélkül nincs gyógyulás.

Jézusa dicsősége megvillan Virágvasárnap, s egy időre mintha elhozná a mennyet a földre Jézus jelenléte és dicsőséges vonulása a Jeruzsálembe vezető úton. A hozsannát kiáltó tömeg, a parttalan öröm magával ragad olyanokat is, akik mások öröme által váltak örvendező emberekké. De ez a felfokozott állapot hűlni kezd sokakban, amikor kiderül, hogy Jézus a templomot választja. Nem úgy lesz győzelem és királyság, ahogy ők elképzelték. Amikor Isten fontosabb lesz az örömben, mint az ember, sokak megriadnak, mert kiesnek ők a középpontból.

A szenvedést meghagyják Jézusnak. Azt igen. Hadd vigye ő a keresztet. Amúgy se mi tettük rá, hanem a rómaiak. S ma sem mi, hanem a bűnösök, a gonoszak, a tagadók. Pedig de!

„… a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézs 53, 5-7)

Az isteni némaságból lett a harmadnapi feltámadás, mert Isten tanúsítani akarta, hogy hatalma nagyobb a halálnál. És ezt a hatalmat az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak átadta. Aki pedig a hisz a Fiúban, ővele együtt győztes lesz mindenben. Majd a halálon is. De előtte, itt az életben a gonoszon, a Sátán kísértő hatalmán, az elbátortalanodáson, a gyávaságon.

Így lesz a Jézus Krisztusban való hit győzelmes erővé, ahogy János apostol mondja levelében: „Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Ján 5,4-5)

Merjetek végig menni az úton Jézussal! Húsvét nagyhete a földi dicsőségből a mennyeibe vezet! Azokat viszi oda, akik nem kerülik meg a keresztet.

Áldott nagyhetet!

Bűnbánó, a bűnök fölött síró Nagypénteket és az örökélet diadalát hirdető és átélő örömteli Húsvétot kívánok minden kedves olvasónknak!

Jakab Bálint lelkipásztor

Szokatlan médianyilvánosságba került a református egyház egy olyan „kegyelmi ügy” kapcsán, amelynek érintettségében lemondott a köztársasági elnök, egy korábbi miniszter kivonult a közéletből, egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke pedig ugyancsak lemondott érintettsége kapcsán. Ez utóbbi lemondás azonban más-más hullámot vetett egyházunkban, magyarul szólva: megosztotta az egyházat. A másként gondolkodás megfér az egyházban. Ezt vallom és valljuk itt Szombathelyen mindaddig, amíg megvan egy magasabb rendű, hitbeli összetartozás tudata. A veszély akkor lesz valós, ha politikai erővonalak vagy más „evilági” meggyőződés mentén szakadni kezd az egyház.

Amikor ez az ügy kipattant, a gyülekezeti online nyilvánosságban meglehetősen karakteres vélemények feszültek egymásnak. Ezért is gondoltunk arra, hogy testvéri közösségbe híva, imádságos mederben nyíltan beszélgessünk erről az ügyről és annak hatásairól.

A beszélgetés medrét az idei év böjti ideje és annak minden péntekén este 6 órától megtartott „böjti csendje” keretezte. Három ilyen alkalom után került sor a beszélgetésre, ahová 22 évestől 80 pluszosig jöttek és szóltak hozzá. És három alkalom lesz, amikor imádkozunk és csendben leszünk a belső kohézió megtalálásában.

Néhány benyomás az alkalomról:

Szívet melengető volt a bizalom légköre, amiben megszólaltak a jelenlévők.

Világosságra jött, amit tudtunk mindig, hogy az egyház nem egy monolit tömb, hanem látások, látásmódok, lereagálások különbözőségeinek színhelye, de ami szép és jó, hogy ez nem elválaszt, hanem tanít a másik megértésére.

Jó volt látni a bátorságot és olykor a vehemenciát, de annak jól kezelését is.

Nekem különösen izgalmas volt, ahogy egy huszonéves egyetemista, egykori konfirmandusom követi a köz- és egyházi életünk eseményeit és mindebben meggyőződéses református értékrenddel foglal állást. Kritikus volt, de szitán átlátó, hitét nem ingatták meg az ügy politikai lecsapódásai.

Világossá vált, hogy sokaknál a hitbeli meggyőződés és az egyházzal, illetve képviselőivel szembeni erkölcsi elvárások elválnak a politikai szimpátiától és a „hitbeli érték” erősebb a politikainál. Az is látszott, hogy van, aki nem tudott szabadulni a média által sulykolt politikai nézetkülönbségektől.

Talán a legfontosabb, hogy mindenkiből, a legkritikusabbakból is az egyházunk iránti szeretet hangja szólalt meg. Ez meglepett. Nem ellen, hanem érte szóltak s vállaltak arccal is véleményt.

Összegezve: számomra ennek az alkalomnak az egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy láthatóvá vált az, hogy egyházunkban mennyi jó gondolat, mekkora hűség és milyen mély egyházszeretet és egyházféltés van a történtek ellenére és azzal együtt.

Alább egy részletet közlünk egyik résztvevő beszámolójából. A teljes írást és más beszámolókat gyülekezeti újságunk, a Hit+Élet legközelebbi számában olvashatják.

Jakab Bálint lelkipásztor

A kegyelmi ügy másik szinten (részlet)

Református közösségeinkben sokakat megrázott, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmi döntésének körülményei és következményei árnyékot vetettek egyházunk egyik vezetőjére, Balog Zoltánra, a református Zsinat lelkészi elnökére, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökére – és rajta keresztül egyházunkra is. A megszokottnál jóval erősebb sajtófigyelem, az újabb és újabb híradások, cikkek, nyilatkozatok, és az ezek nyomán, a közösségi oldalakon megjelenő – időnként indulatos – vélemények jelezték, hogy az ügy mekkora feszültséget keltett a közéletben, a világiak között, de leginkább híveink körében. Lelkipásztorunk kezdeményezésére március 14-én azért gyűltünk össze, hogy ki-ki elmondhassa, hogyan élte meg a „botrányt”, mit gondol egyházi vezetőnk felelősségéről és hogyan látja a hazai reformátusság jövőjét, a válságból kivezető utat.

Mindannyian örültünk a nyílt és őszinte beszélgetés lehetőségének, és annak, hogy a bennünket belülről feszítő gondolatoknak hangot adhattunk. Többen is elmondták, hogy valóságos megrázkódtatásként, szorongással és szomorúsággal telve élték meg az előző heteket. Volt, aki úgy érezte, református identitását rengették meg a történtek, sőt, akadt olyan, akinek az egyházból való kilépés is megfordult a fejében. A történtek érzékelhetően országszerte megosztották a református közösséget, ezt tapasztaljuk itt helyben is. Jó lenne mielőbb helyreállítani az egységet – hangsúlyozták többen -, ám ez nem lehet kívülről ránk erőszakolt, látszólagos egység, azt nekünk kell megteremtenünk.

A konkrét üggyel kapcsolatban is elhangzottak vélemények. Balog Zoltán elismerte, hogy hibát követett el, amikor kegyelmet javasolt a bicskei gyermekotthon – általa ártatlannak gondolt – igazgatóhelyettesének (akit első és másodfokon is elítélt a bíróság, mert segített eltussolni az intézmény igazgatójának pedofil cselekedeteit), ám többen úgy vélték: a hibát azzal követte el, hogy nem a család és szülők nélkül felnőni kénytelen, végtelenül kiszolgáltatott gyerekek, hanem a bűnös mellé állt. A történtek miatt mindenképpen felelősség terheli – ítélettől függetlenül is -, hiszen egy olyan intézménynek volt az egyik vezetője, ahol a rá bízott gyerekek nem voltak biztonságban. A többség úgy vélte: Balog Zoltán abban is hibát vétett, hogy azonnali lemondás helyett az egyházi tisztségviselők bizalmára hivatkozva helyén maradt, így magát a református egyházat is támadások céltáblájává tette. Azzal pedig, hogy később is csak a zsinati elnöki pozíciójától vált meg, de a püspökséget megtartotta, azt az érzetet kelti, hogy – Isten szolgájához méltatlan módon – képtelen megválni a hatalomtól.

Tanai Ibolya

Minden év március első péntekjén tartjuk az ökumenikus világnapot. Március 1-jén a szombathelyi református egyház közösségi termében megtartott alkalomra szép számmal érkeztek mind evangélikus, mind katolikus és református felekezetből testvérek, hogy közösen imádkozzanak a palesztin keresztény asszonyokért. Az idei liturgiát a palesztin asszonyok állították össze számunkra, amelynek mottójául szolgáló – már évekkel ezelőtt kiválasztott – bibliai igevers is különös jelentőséggel bír:

 „Viseljétek el egymást szeretettel”(Ef 4,2b)

Az elmúlt évben kirobbanó háború még aktuálisabbá tette Pál apostol szavait mindnyájunk számára. A liturgia keretében Szombathely református nőszövetségi elnök asszonya, Radvánszky Réka köszöntötte a jelenlévőket. Az igét Csiszárné Tenyei Ildikó teológus hirdette, felidézve és kiemelve a hit embereinek fő erényeit és ezeknek fontosságát: az alázatosságot, a türelmet, a szelídséget és a szeretet. A világnapi mozgalom közössége vallja, hogy az ima az Istenre és az egyházra való odafigyelésben gyökerezik. A református nőszövetség tagjai és az evangélikus általános iskola tanárai olvasták fel azoknak a palesztin keresztény asszonyoknak a történeteit, akik hol hősiesen, hol küzdelmesen, de mindig, minden körülmények között hitben, hit által felvértezve tettek tanúbizonyságot Jézus parancsáról, hogy szeretetben viseljük el egymást.

Az egyik ilyen történet Sirin Abu Akla újságírónőnek állít emléket, aki 20 éven át közvetített híreket az Al Jazeera TV munkatársaként a háborús övezetből, és akit tudósítás közben lőttek le 2022-ben. Egész életén át küzdött a palesztin nők helyzetének javításáért, és hívő keresztényként igyekezett a békét szolgálni azzal, hogy a politikai híradások helyett, minden konfliktushelyzetben megmutatta az ott élő emberek valóságát. Ő nem az emberi igazságot kereste, hanem a békés egymás mellett élés lehetőségét.