Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. (1 Mózes 24. rész 50.)

„Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. (...) Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.” olvashatjuk a bevezető gondolatokat a hazassaghete.hu internetes oldalon.

A Szombathelyi Református Gyülekezetben az idei volt az első alkalom, amikor ennek a hétnek egy hétköznap estéjén a testvérek összegyűltek a Lelkészi Hivatalban és a Biblia mellett a házasságról beszélgettek. Az egyébként tágas helyiség a befogadóképessége határáig megtelt, erre az első – remélhetőleg hagyományt teremtő – estére nagyon sok házaspár, párkapcsolatban élő gyülekezeti tag eljött. Gitárszóval, közös énekléssel készültünk fel az igei bevezetésre. Tiszteletes úr Izsák és Rebeka történetét hozta el nekünk erre az alkalomra. Felhívta a figyelmünket a párválasztás fontosságára, hiszen ez olyan mérvű döntés, ami a legteljesebb értelemben vett mindenre kiterjed nem csak a mi életünkben, hanem családunk életében is, generációkon keresztül. Ábrahám ezt a döntést a legidősebb szolgájára bízta, így olvashatjuk a Szentírásban. Szolgája azonban nem saját ízlésének, vagy elképzeléseinek megfelelően választott – segítségül hívta az Úristent és elfogadta az Ő döntését. Érdekes volt ebben a gondolatban mélyebbre merülni, azt mai világunk egyértelműnek gondolt szabályaival és szokásaival szembeállítani. Hiszen bármennyi tapasztalattal is vágunk neki egy házasságnak, a fogadalmunk megtételekor mégsem különbözünk sokban Iszáktól és Rebekától mi sem – nem tudhatjuk mi vár ránk.

Az igei bevezetést beszélgetés követte. Sok szó esett a mai korra jellemző elidegenedésről, a kitartásunk hiányáról, az embert az életben megtartó hálók és kapaszkodók eltűnéséről. A házasságot nem csupán mint társadalmi intézményt, életformát vagy kulturális hagyományt vizsgáltuk, hanem igyekeztünk a házasságra elsősorban úgy tekinteni ezen az estén, mint ami az Úrtól indult el. Számos történetet hallhattunk egymástól Isten áldásairól a házasságokban, és bár nem mind számoltunk be róla a nyilvánosság előtt, én biztos vagyok abban, hogy mindannyian ilyen történetekkel ültünk ott.

Az alkalmat közös csendes és hangos imádságokkal, énekléssel zártuk.

 

Kustos Anna Zsófia