A szatmárcsekei temető hajós fejfái messzi korba visznek minket. Hádész birodalmába a nagy hajós, Kharon evezte át a kihunyt lelkeket örök álmot és megnyugvást remélve földi életük után. A temető azonban a Himnusz költőjének földi maradványait is őrzi, szép klasszicista stílusú kriptával, repkénnyel befuttatott márvány síremlékkel – melyet eddig még nem kezdett ki az idő vasfoga sem pedig a gyorsan múló emlékezet.

De profundis – mondja a 130. bűnbánati zsoltárunk. Igen, 1823 valóban egyik nehéz korszaka a századnak. A reformkor még el sem kezdődött, a hónapokig tartó Diéta semmilyen fontosabb eredményt nem tud elérni Pozsonyban a szőlődézsma ügyén kívül. Az örökváltság, a népképviselet, a demokratikus szabadságjogok ügye nem kerül megtárgyalandó ügyként a királyi törvénykezés elé. A Rendek morgolódnak, de határozott fellépés nincs, Bécs még nem felejti Sigrayék ügyét, minden esetleges jobbátételi szándékot a Birodalom elleni össznépi támadásnak vél.

És akkor megszületik a Vers. A költő Istenhez szóló fohásza után megírja a Himnuszt, amely akkor még nem, de a reformkori történések idején – Erkel megzenésítése után – már énekelhető formában terjed. Nem véletlen, hogy a megtorlások idején lesz országosan ismert, éneklik magánházaknál, családi összejövetelkor, egyházi rendezvényeken.

Mert a Himnusz veretes sorai örök érvényűek. Igen, a zivataros századokat idézi, de a mához, a mindenkori mához szólnak. Hol van már Kazinczy intelme, hogy manierista módon verseljenek a kortársak, hol van már a finomkodó ( és szenvedélyes ), rokokós Csokonai, aki szerteágazó költői zsenialitásával a szentimentalizmust is magyarossá tudta tenni rövid életében?

Kölcsey a maga visszahúzódó, költészetébe minden addigi tudást és szenvedélyt belepréselő soraival mégis egy különös hazafias ódát alkotott. Ez a költemény más, mint a dicsőített Horatius – a maga soractés soraival. Ez a költemény más, mint a Palatinusról ledübörgő Berzsenyi, aki a legnagyobb költőnk is lehetett volna, ha klasszicista soraival a honi kánon, nem pedig a horatiusi ódaköltészet folytatója.

Mert Kölcsey Himnusza magyar irodalom. Soraiban ott vannak az elmúlt századok – történelmünk eseményei, harcai, prédikátoraink üldözése, bebörtönözése, hitünk és felekezetünk puritánsága- ugyanakkor minden akadályt legyőző tettrekészsége is. A Himnusz elemzése nem ezen írás célja. Viszont az írás célja az, hogy csodálkozzunk rá és kövessük őseink nagyszerűségét, akik tudtak és mertek gondolkodni nagyszerűt és minden kétséget kizáróan magyart.

Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta