Immár hagyományosnak mondható, hogy advent második vasárnapja előtti szombati napon, Szombathelyen a református gyülekezet segíti a lelki felkészülést a városi gyertyagyújtáshoz és teremti meg a hangulatot a másnapi ünnephez. Idén kicsit csípős, de tiszta szép téli időben szólították gyülekezetünk énekkarát, felolvasóinkat és lelkészünket a Fő téri színpadra.


A bevezető ének után a köszöntés és a felolvasott ige hallatán szokatlan csend szállt az adventi vásár közönségére. Az ige és lelkészünk szívhez és lélekhez szóló szavai megszüntették az egyébként természetes zsongást is, ami egy ilyen helyen mindennapos, és olyan csend lett, hogy csak a gesztenyesütők parazsának pattogása hallatszott halkan.

Az elhangzottak az emberek szívéhez szóltak és eljutottak a lelkük mélyére is. A téren állók közül többeknek jelent meg könnycsepp a szemében. Az ige hatására a lelkünk szeretettel és meghittséggel telt meg. Az áldás alatt a csend, és az áhítat talán még jobban elmélyült. A hangulat még a gyertyagyújtáskor is hatása alatt tartotta az embereket. Az ige betöltötte a teret.

Lelkészünket ismeretlenek szólították meg, és köszönték meg a szép szavakat.

Különösen jó érzés volt ott a téren szombathelyi reformátusnak lenni.

„Mennyei Ige jelenél,

Örök Atyától kijövél,

Testet magadra felvevél,

S abban minket idvezitél”

(Ré. 309. dicséret 1.)

 

Áldott, békés felkészülést, várakozást kívánunk mindenkinek!

Kerekes Ferenc Béla

presbiter