Emléktábla avatás a reformáció 500. évfordulóján
November 5-én ünnepi istentiszteletre gyűlt össze a szombathelyi gyülekezet. Minden vasárnap ünnep a hívő léleknek, amikor templomba mehetünk, és hálát adva imádhatjuk a Szentháromság egy, örök Istent. A különleges alkalmak, amilyen ez a vasárnap is volt, kiemelkednek az életünkben, elmélyítik a szívekben a ragaszkodást az Úr Jézushoz és református egyházunkhoz.
Miután a meghívott vendégek, dr Puskás Tivadar Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, dr. Hende Csaba az Országgyűlés alelnöke, Szombathely országgyűlési képviselője és Illés Károly alpolgármester elfoglalták helyüket, orgonaszóra bevonult a nemzeti zászló és egyházunk zászlaja, mögötte a pedig a lelkészek.
Jakab Bálint Mihály gyülekezetünk lelkipásztora köszöntötte a gyülekezetet, vendégeinket. Szakál Elemér nyugalmazott esperes, a gyülekezet korábbi lelkipásztora kezdte meg a liturgiát a lekció felolvasásával. Igehirdetéssel szolgált Köntös László püspökhelyettes – főjegyző a Zsidókhoz írott levél 13, 8 alapján: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A prédikációban feltett kérdését, Vajon az emberi természet változott-e az időben? főtiszteletű úr megválaszolta: Bizony nem. És már folytatódott is tovább a mondat a szószékről: Isten, aki változatlan, az Ő hűsége az, ami örök. Fejemet lehajtva némán tört föl a szívemben: Bűnös vagyok, Uram, Hozzád oly sokszor hűtlen. Ki sem formálódott a sóhaj, jött a vigasztalás: Isten nem akarja, hogy az ember elvesszen, hanem hogy éljen, örök élete legyen. A reformáció üzenete egyszerű: Meg kell térni! - így fejezte be a prédikációt Köntös László, és a záró Ámen-hez sokan csatlakoztunk magunkban vagy fennhanngon, ismerve a Heidelbergi Káté tanítását, Ámen azt jelenti, hogy ez bizonyosan így lesz, mert sokkal bizonyosabban meghallgatja Isten az én imádságomat, mint ahogy szívemben érzem, hogy ezt kívánom Tőle.
Közös ének és ima után a Muresan Adriana karnagy vezette énekkar szolgálata következett. A hirdetésekben az alkalom további eseményeit mondta el Jakab Bálint nagytiszteletű úr, hogy minden szépen és rendjén történhessen.
Az emléktábla avatásához készülődve G Ph Telemann: C-dúr duószonátáját hallgathattuk Pethő Emőke és Pethő Júlia tolmácsolásában, majd Kormosné Bloch Györgyi szavalta Bódás Jánosnak, gyülekezetünk első lelkipásztorának Református reformáció című versét. A lelkészek az előtérben elhelyezett emléktábla elé vonultak, miközben a 90. zsoltárt énekelte előbb az énekkar, majd bekapcsolódva az egész gyülekezet is. Az emléktábláról áldás mondás közepette hullt le a lepel, hogy mostantól hirdesse a belépőnek Jézus Krisztus örök igazságát, és emlékeztessen az 500 éve megkezdődött reformációra.
A templom előtti téren, amely Károli Gáspárról van elnevezve, az énekkar szolgálatával és köszöntő beszédekkel folytatódott az ünnep. Jakab Bálint nagytiszteletű úr kimelte, a reformációval Isten újraépítette népét. Szombathelyen és a Pinka völgyében az elmúlt évszázadokban mindig is erős református közösség élt és reménység szerint ez így lesz a következő 500 esztendőben is. Emlékfát ültettünk, melynek tövében tábla őrzi Kálvin szavait: Nem téved, aki Istent követi, és olvasható rajta öt alapvető hittételünk egyike Soli Deo Gloria. Hende Csaba és Puskás Tivadar köszöntőjében egyaránt nagy hangsúlyt kapott, milyen fontos Európa és Magyarország keresztény hagyományait tisztelni. Balogh Péter a gyülekezet presbitere, az Őrségi Egyházmegye gondnoka záró gondolatai után a Himnusz éneklésével, majd az áldás fogadásával fejeződött be az alkalom. A templom gyülekezeti termében a Nőszövetség szeretetvendégségre várta az egybegyűlteket.
Az alkalom befejeződött, jöttek rá napok, elmúltak hetek. Fontos rögzíteni az események sorát, a szolgálók nevét magunknak és az utánunk jövő nemzedékek számára is, de ami igazán fontos, az a Szentlélek munkája, amit egy ilyen esemény után megtapasztalhatunk szívünkben, s ha átadjuk magunkat Neki, megnyilvánul a mindennapjainkban, hogy áldássá lehessünk mindazok életében, akik mellé az Úr rendel.
Kormosné Bloch Györgyi